Elösször is leszögezném, hogy az eredeti Aimpoint M2 reddot az egyik legjobb CQC optika a piacon. Mit várhatok egy olcsó airsoft klóntól? Nos G&P megmutatja. Először is nézzük a külcsínt: Eloxált alu ház, hasonló L shape mount. Fasza gumi védőkupakok, több fokozatban megfelelően állítható fényerő. Viszont gombelemekkel megy, durván 26-38 óra alatt meg is eszi őket, max fényerőn, kontaktos néha az elemek takaró kupakja, trademark egy darab sem.

A hétvégén elkezdett szarakodni a C8, konkrétan olyan 700-800 lövés után belassult és lemerült. És feltünően kontaktos is volt a kábelezés. No mondom ez így nem pálya, amit pici idő akad, szétszedés megnézés... Szerintem a GP 9,6V 1100 MAh akuval és a SP 100-al biza többet kéne bírnia. Szedem szét, konstatálom, hogy kábelezés, hol pusztult el, cserélem. Gondoltam, ha már szétszedem benézek fél év után a gearboxba is. Hát lett meglepi... Tehát: A dugattyú első három fogának több mint a fele eltűnt. Látványosan látszik hol ért hozzájuk a fogaskerék, és nagyon lekoptak, őszintén meglep, hogy még működött egyáltalán a fegyver. Mindenez nem különösebben magas lövés szám után következett be, és a kenés is megfelelő volt. A rugó meg ugye csupán SP 100. Jobban belegondolva nemrég járt nálam egy Boyi SPR az is hasonló tünetekkel. Szóval, tuninghoz cseréljetek dugattyút. Mert ez bizony ahhoz kevés. A BOx többi része viszont továbbra is tökéletes, és minimális kopás sem mutatkozik rajta.

Nagyon sokan próbálták meg lehetetlent airsoftban: AEG-ből használtható mesterlövész puskát. Az egész úgy kezdődött, hogy sniper barátom aegre váltott, jó öreg bolt-on puskájáról. Aztán kásztömizálódott kapott egy psg acél csövet, HK51 külső csövet, az alany mivel nem említettem: CA SAR Officer M41 FS (igen ez egy HK51 rassal és fix tussal, csak CA mindent közepesen kicsi utángyártók márkáinak megvásárlásával akar eladni...). Adott a fix tus (nagyon nagy akunak), a ras elöl (kárcsonyfaizzóknak, száncsengőnek), G3 hop-up szerkezet, ami gyakorlatilag közel azt tudja megfelelő gumival mint az M14-é, baromi hosszú belső cső, és a régiszériás CA ver. 2-es box. (azért említem meg külön a régi szériát, mert a saját G3-amban is ez régi 6mm-es reinforced box van, és ez talán az egyik legerősebb ver. 2-es. azóta új gazdaságosabban gyárthatót terveztek, ami egy rakás szar, minden lötyög benne, és hát a méretbeli szórás olyan miliméteres...) Szóval a tárgyra térve, bele dobtunk egy 120-as tuningot és 460fps lett... Ugye 430 a limit. Nah itt gurult el a gyógyszerünk. Akkor legyen 550-600. És félautómata, kapcsolható fesztelenítővel, azzal a pontossággal ami csak egy félautó AEG-el megoldható.

Mi kellhet ehhez:

- Tourque up fogaskerék szett de semmiképp sem helical rendszerű.
- Guarder Sp160, próbálj meg egy ilyet bepréseni egy gearboxba... Egy csavarhúzó eltört...
- Bore Up szett. Bár lehet nem kell.
- Csúszócsapágyak. Rugóvezető és dugattyúfejhez egyaránt. A mindenhol kapható golyós csapágyas cuccok kb két lövést bírnak utána szilánkosra törnek...
- Full acél fogas dugattyútest.
- Egy újratekercselt marui motor. Igen lehet kapni über nyomatékú motorokat. Én viszont imádom az egyedi és többnyire hülye megoldásokat. Meglepő módon bejönnek néha.

Plate Carrier: Trauma plate hordozására kitalált a Body Armour-knál könnyebb szerkezetű általában molle rendszerű mellény.
MBSS: Maritime Ballistic Survivor System

Föltorlódott minden szar, ennek köszönhetően aztán minden elkezdett bejegyzés félbe szakadt, viszont most végre akad némi szabadidőm azonnal befejezem valamelyik félbe hagyott okfejtést, miért/szar adott cucc.

Tehát várható:

- Görög BDU imádat
- Közkívánatra elkövetett watertest (remélhetőleg az első jútúbbal megtámogatott post.)
- G3A3 történet...
- CA M szériák áttekintése...
- Miltec Modular System tartósteszt.
- BioBB bemutató.

Ezen kívül, most viszonylag sok több részes heti visszatérő bejegyzést fogok irogatni, az egyik G3 Félautó Snájper project épüléséről, a másik meg furcsa formájú LMG nevet viseli.

Ha airsoftozol a védőszemüveg talán legalapvetőbb cucc amit beszerzel. Miért? Mert a szem kevéssé pótolható veszteség, nomeg a retinádban tartozkódó, csarnokvizedet társad arcára fröccsentő hatmiliméteres műanyag golyó bizony kurva kellemetlen érzés.

Ez egy jó hülye bejegyzés lesz, de mostanában baromi lassan írok, és nagyobb lélegzetvételű dolgok lassabban írodnak, mert fotózni kell, meg tördelni, meg fogalmazni, és momentán mikor szabadidőm blogolást írna elő Battlestar Galacticát nézek. Szóval a prológus után melyben elétek tártam, hogy kurva lusta is vagyok más jó tulajdonságaim mellett rátérnék a mai bejegyzés tárgyára:

Mit pusztítottam el/basztam szét/kúrtam el :] Nah nézzük!

Marui V2-es box - Gyárilag anyag hibás volt, meg aztán a Guarder SP110 sem tetszett neki 5 fokban. Letört a komplett eleje, de vicc kedvéért a tapetplate és a fegyvertest a helyén tartotta (persze hop-up is fixálta), így egy egész játékot végigjátszott... Durván 200fps körül.

Marui G3 Műanyag test - Hát kettétört. Egyszerűen a műanyag testes fegyverek nem kompatibilisek velem. Pedig nem estem rá, nem dobáltam, semmi extra, csak nem tolerálta, hogy elvárom tőle a masszivitást, hogy a fegyverrel nyitok utat a bozótban, meg hasonlók.

Marui G3 Tus - Fura mert ezt a mai napig használom ragasztás után. Mondjuk azért ezzel kellett dolgozni mire megadta magát. Egy hatalmas taknyolást tussal sikerült tompítani (inkább mint könyökkel, új tus sokkal olcsóbb mint egy új könyök) erre reccsent egy nagyot, de nem történt semmi érdemi, viszont az utána következő táborozásnál sikerült egy éjjszakán át rajta aludni. Ez betette a kaput. A fém rész elköszön a műanyag tustól.

Marui G3 Tűzváltókar - Kiszakadtak a menetei. Nah ezt én sem értem hogyan. TSR kékített acél került a helyére.

CA G3 Low cap tárak - Letört a fül ami beakad a tárfészekbe. Úgy ötnél tehát, szarok.

ACM ACOG - Kihunyt a fénye egy nagyobb erdei rohanás után.

KJW USP Tactical - Eltört az elsütő billentyű. Valószínüleg a derék tájvani mérnökök nem gondoltak 20 ezer fölötti lövésszámra.

Miltec M1 Combtok - Fenn akadt egy fában futás közben. A tok inkább a fához maradt lojális, és hűtlensége okán nem varrtam meg.

Miltec 3 day pack - Olyan 15 kiló lehetett benne, mikor leugrottam egy másfélméteres szintet, a táskának ez az út olyan két méter lehetett mert az iszonytató lassulást nem bírták a pántjai, és földön landolt. Nah ez meg lett varrva azóta iskola táska funkciót tölt be.

Miltec térdvédő - Átköszönt rajta egy ág. A műanyag részen. Meglehetősen kellemetlen érzés volt. Bosszúból baromi messzire dobtam.

Doc Martens 1 - Elszakadt az acélbetét mentén. Igazi punk bakancsként ez csak előnyére vált.

Doc Martens 2 - Ennek meg elrepedt a talpa. Repedt talpú bakancsban pedig még punkok sem érzik magukat komfortosan.

Uvex I-vo 1 - Kesztyűtartóban maradt néhány csavarhúzóval. Kiválóan lehett volna használni az itt-ott homályos lencsét LSD trippekhez.

Uvex I-vo 2 - Által ment rajta egy Pajero. Viselése tovább már nem volt kényelmes : /

Uvex I-vo 3 - A hátizsákomban maradt. Ezt nem részletezném, igazából bármi ami kicsit is hajlamos törésre és benne maradt hátizsákomban külön védelem nélkül az megsemmisül. Még két I-vo pusztult el különböző hátizsákjaimban.

Muela Hornet kés - Eltört, valószínüleg valami utánzat lehett mert azért rendes kések nem törnek egyszerűen ketté némi favágástól.

BW bonnie hat - A karima a fejemen maradt a többi része meg nem. Kurva röhejes lehettem, szóval nem is mutogattam senkinek. Pedig utólag vicces.

BW uniformisak - Olyan 5 garnitúra kopott el az elmúlt pár évben, de meglepű módon egy nem szakadt el.

BW Roham zsák - Elkopott... Mondjuk közel tíz éves és használtan vettem, szóval inkább szenté kéne avatnom...

Oszták ALICE - Foszladozik mindenhol, egyszer megpakolva biztosan szétesik a hátamon.

MHF karórák - Kb. azzal a céllal vettem őket, hogy szarok egész biztos, de játékra jó lesz és még egész jól is nézki. Napra pontosan fél év után megszüntek működni. Mind kettő ennyit bírt. Illetve működnek csak kedvük szerinti időpontban megállnak, egyhelyben járnak aztán újabb útba kezdenek a következő random topogásig. A festésüket is hasonlóan véletlenszerűen hagyják el...

Folytatása következik fél éven belül...

Az elmúlt egy évben öt darab Uvex I-VO szemüveget használtam el. Nyílván ehhez hozzá tartozik, hogy minimálisan sem vigyáztam rájuk. Tartózkodtak szerszámos ládában, bakancsban/alatt, kesztyűtartóban csavarhúzókkal együtt, hátizsák mélyén. És hát karcolódtak, elvesztek, eltörtek. De eddig ez volt az egyetlen szemüveg ami nem párásodott, és kényelmesnek találtam. A lencséje is cserélhető. Ergo jó volt. És persze ezeket hortam napszemüveg helyett is.
Most pedig beszereztem egy Guarder C4-et, amiről kicsit több viselés után, posztolok is egy átfogóbbat, de eddig rettentően kényelmesnek tűnik. :) Viszont mivel ez alapvetően már egy közepesen drága szemüveg, vigyázni kell rá.

Elkeztünk építeni egy AEG alapú snipert. Nem DMR-t, hanem egy semi-auto mesterlövész puskát. A dolog ott kezdődött, hogy volt egy CA SAR officer (MC51 Fixtussal és RAS-al) Ami kapott egy eszméletlen hosszú belső és külső csövet, és egy viszonylag komplett SP120-ra épülő tuningot. Ekkor jött a meglepi a kronózásnál: 467fps az átlag. Mivel alapból baromi hosszú lett a fegyver, és a kolléga aki birtokolja, amúgy is szereti ellőni a légy tökéről a szőrt, ezért abban maradtunk: Ha lúd legyen körvér.
Egyenlőre 550-600fps a cél. 3fps alatti szórással, és egészen megvariált sütéssel. Hogy menni fog-e? Nos ez még sok idő és még több pénz elköltése után fog csak kiderülni. Mindenesetre igyekszem beszámolni.

Eddig nem volt dolgom Element alkatrészekkel, csak nagyon futólag. A belső alkatrészeikről igazából nem is tudok nyilatkozni, de a külső cuccaik nagyon jók. Ma jött meg egy csomagom egy csomó alkatrésszel, és köztük az egyetlen sajáttal, az element TAN motorgripjével együtt. Eleve féltem kicsit attól, hogy csak TAN színben volt, de próba szerencse, maximum eladom, ha nem jó vagy rikító a homokszíne. Kibontás, meglepetés. Vigyor. Ez OD! Nah most vagy elcsomagolták, és azért zöld és nem bézs, vagy az Element szerint ilyen a tan szín, mindenesetre nagyon jó szine van.

Nagyon sok anyag van benne, iszonyatosan masszív. Egyszerűen nem felszerelve sem tudom semmilyen irányban deformálni. A markolatfenékhez kapunk két sűrűmenetes csavar, amik fém hüvelyekbe csavarodnak, tehát ez a része sem fog egyhamar elpusztulni. A markolat fogása kiválló. Illik a kézbe, ergonómikus, jó a textúrája, nagyon jó kézbe venni.
A fémtesre, (a C8ra) meglehetősen nehéz volt ráerőszakolni. És nem kicsit kell megtépni csavarokat a gearboxra huzatásakor. Boyi markolatfenék szorosan de passzol. A motor meg sem moccan benne. Ha minden a helyén van nagyon masszív érzést ad.
Az eredeti markolathoz képest, jóval vaskosabb, és azzal ellentétben van egy hódfarokszerű nyúlványa, ami szintén a kényelmet szolgálja. Képeket jobban megnézve és különböző fényekben vizsgálva, talán az OD szín túlzás. Flat Earth vagy Coyote.

Update: lett headerben banner.

Felkerültek a képek a C8 cikkhez, elég rögtönzöttek, és igazából nem túl részletesek, de összhatás jól látszik remélem.
Ma kénytelen voltam Boyi M4 Low-capeket javítani. Fényderült rá miért adogatnak szarul és lötyögnek annyira. Ugyan ez van Hi-cap tárakkal is. Ahol a tárat rögzítő nyelv a tárba akad ( ez egy kis téglalap alakú kivágás, a tár bal oldalán. ) ott a tárak mind enyhén horpadtak a kivágás irányába. Ha csavarhúzóval kiegyengeti az ember, hop, a tárak rendesen kezdenek működni. Nem egy darabnál fordult elő, hanem 3 Low-cap és 3 Hi-cap tárnál is mind megvolt. Valószínű egy idő után meg kell ismételni a feszegetést... Hurrá.

Szóval mostanában nem volt sok időm írni, a C8 cikk is hetek alatt készülgetett el, és még mindig nem fotóztam körbe a puskát. Ebben mondjuk az is közre játszott (már fotós dologban), hogy egyáltalán nem tudok fotózni. Igen le tudom nyomni a gombot, és lesznek belőle bithalmazok is, amiket képnek nevezhetünk, de többnyire szerintem szarul néznek ki. Miközben készült a cikk, két komplett webdizájnt is össze kellett raknom, szintén hobbiból, ez pedig szintén rabolta a drága szabadidőt, amit az Asszony még éppen elvisel. Szóval a fotók feltöltése marad holnapra. Közben nagyjából körvonalazódik a következő pár hosszabb cikk témája. Nem sokára lesz itt AN/PEQ 2-be lézer és lámpa beépítése, GLOCK M78 teszt, KJW USP tesztje, és pusztulása. Ezzel együtt lesz egy cikk azokról a cuccokról amik ténykedésemnek hála lettek az enyészetéi. Törött puskák, széthulló pisztolyok, elhagyott alkatrészek, szétszakadt egyenruhák, szétszakadt hátizsákok...

Nefeledjétek: holnap jönnek a képek.

Airsoftos/MilSimes pályafutásom során, egy rakat fegyverrel kapcsolatban éreztem valamiféle perverz vonzódást. Aztán végül a meglehetősen sok fegyver után két karabély maradt a birtokomban: az első (erről majd egy későbbi cikkben), és a Diemaco, az utolsó eleddig. A két cél foglalkoztatott, amikor gondolkozni kezdtem valami kicsi, kompakt és ugyanakkor akár valóságban is létrehozható 5,56-os cucc kellett, az eddigi hatalmas puskák mellé. Semmiképp sem géppisztoly replika. A másik, hogy annyira legyen moduláris a rendszer amennyire csak lehetséges. Az első körben persze csak és kizárólag a Heckler és Koch kft. termékeinek másai vonzották képzeletem, hiszen eddig szinte csak HK replikáim voltak. Első ötletem, egy HK53 volt, a CA SAR officer előagyával szerelve, behajtható válltámasszal (nem, nem betolhatóval), de ez a legjobb eshetőséggel számolva is min 100-130 ezer forintot igényelt volna, ha használtan veszem hozzá a fegyvert, és baromi olcsón szerzek be mindent. Közben eladtam az AGM M14-em és ez adta a pénzügyi keretet a projecthez. Végül minimálisan felkerekítettem, így jött ki az 50k-s büdzsé. Tehát a HK ugrott, mert csak CA alapokon lett volna értelme. Ekkor kezdtek megtetszeni az M4-ek. Igen, tudom. Én sem értettem ez most, hogy jött. De mégis. Egyre többet bámultam szanaszét moddolt M4-eket a neten, egyre több HK416-ost keresgéltem. Ez utóbbi meg valahogy nem tetszett, noha egyértelműen az a legjobb M4 szerű fegyver amit valaha készítettek. M4 alkatrészekkel viszont Kínában is tele a padlás, és mivel légószerűen építkezhetünk belőlük, tovább csak ebben gondolkoztam… És persze vannak egész jó kínai M4-ek.

-         A Diemaco az M4/M16 gyártók sötét lova. A Kanadai cég gyártott teljes méretű M16-okat, C7 néven, és M4 klónokat C8 jelzés alatt. Emellett kb. a kanadai fegyveres erők szinte összes kézi fegyverét ők gyártották kivéve talán a piszolyokat. A C7-C8 családot rendszeresítette többek közt a holland, a dán, és norvég fegyveres erő, és az SAS is ezt használta a méltán hírhedt L85 és a Coltok helyett, sok más fegyver mellett. Nem mellesleg a eredeti Colt verzióhoz képest sokkal megbízhatóbbnak mondják. Persze ez könnyen lehet urban legend, hiszen belül egy az egyben a Coltok eredeti szerkezetét találjuk. Pár évvel ezelőtt a Diemacot megvásárolta a Colt, és azóta Colt Canada néven ténykednek. –

 Ahogy haladtam a tervezéssel, annál inkább konkretizálódtak az elvárások a fegyverrel kapcsolatban. Az előagyon legjobb piccatiny sínes megoldást kerestem. Minél modulárisabb, személyre szabhatóan legyen szerelhető: előagymarkolat, fegyver lámpa, PAQ doboz. Olyan előagyat akartam, aminek felsősínje lehetőleg végig fut a tokozás tetején is. Viszonylag rövid idő után a VLTOR nevű amerikánise manufaktúra CASV megoldása kezdett szimpatikussá válni. Ez egy böszme lengőcsöves frontszett, aminél a sínek helyét talán a legtöbb módon variálhatjuk. A Boyi pont gyárt ilyet vasból. Hurrá. Frontszett pipa. Lecsapható irányzékokat akartam, de ennél konkrétabb ötletem nem volt. Kellett még egy fém test, egy előagymarkolat, egy PEQ boksz, ha belefér, egy cranestock, egypontos szíjhoz alakítás. Ez volt a nagy terv. Jó ideig agyaltam, mit honnan mennyiért tudok beszerezni, de csak húzódott a dolog. Aztán egy későnyári napon találtam egy használt eladó Boyi M4 CASV-ot (műanyag testel) a softair.hu fórumán. Elmentem, megnéztem, megvettem. Ezzel két dolog indult útjára: customizálás és a VLTOR kiegészítőkre rákattanás.

-         A VLTOR 2003-ban tűnt föl a számtalan amerikai Stoner puskához kiegészítőt gyártó cégecske között, ellentétben a többivel, ők számos katonai megrendelést zsákoltak be ezen pár év alatt. Elsősorban a CASV rendszer, amit a Navy rendszeresített Spec alakulatai számára, és a különböző Modstock variációk hozták meg a sikert. A cég élesben csak kiváló minőségű és nagyon jól átgondolt cuccokat dob piacra. Nem utolsó sorban, pedig baromira értenek a dizájnhoz. Nah nem úgy olasz módon mint a fiúk a berettánál, hanem úgy, ahogy arra egy magamfajta fegyverbuzi gerjed. Szögletes robosztus futurista formák, amik mégis ergonómikusak. Mottójuk híven tükrözi a cég hozzáállását: Always prepared. –

 A Boyi CASV tökéletes alap volt az induláshoz: CASV előagy, minden sínnel. Hat pozícióban állítható válltámasz. Fém deltaring. Lecsapható hátsó irányzék, fém fix első. Egypontos szíjnak megfelelő szíjkarika, válltámasz tubusa alatt. Egyszóval egyben megkaptam egy csomó mindent amit alapvetően szerettem volna. A gearbox a gyári Boyi megoldás 7mm-es csapágyazás, szép alkatrészek. Kb. 300fps dobozból.

Lassan hozzákezdtem az átalakításhoz. Kezdésnek lecseréltem az eredeti Phantom lángrejtőt, egy G36K-ról származóra, majd rövidebbre vágtam a gyári belső csövet, hogy ki tudjam használni, hogy Boyi külsőcső két darabból áll, és kedvem szerint lehet rövid vagy karabély hosszúságú a cső. Közben beszereztem egy fém testet, persze Boyi-t mert ez volt a legolcsóbb, és ebből volt olyan ami minden gravírozást nélkülöz. Ezt Diemaco feliratokkal akarom ellátni egyszer, de erre még nem került sor. És egy lecsapható elsőirányzékot. Az irányzék felszerelése gyerekjáték volt. Azonban a fém test, és a gyári frontszett sehogy sem akart összeilleni. Nem illesztési hibára gondolok, vagy apró méretbeli eltérésre. Egyszerűen tökmás megoldást használtak. A műanyag testbe, egy fém betéten kereszül csatlakozott a cső, ezt a spiáter betétet vágtam szét, olyanra, hogy nagyjából összepasszoljon fémtesttel, majd összepréseltem. Ettől, ha nincs akku fegyver előagyában, lötyög vertikálisan a külsőcső. Megfelelő külsőcső beszerzése folyamatban. Amint kész lett karabély, egy kétnapos átmozgató játékon teszteltem, és még kronózás előtt sikerült elhagyni az assist buttont. Ennek helyére a műanyagtestből származót ragasztottam. A fémtestben viszont a Boyi féle low-cap tárak sajnos meglehetősen esetlegesen adagoltak, és a változatosság kedvéért a hi-capek is. A King Arms féle low-capek viszont passzolnak. Sajnos a gyári cső és hop-up együtt valami iszonyat fos szórásképet adott, így mivel közben az is kikristályosodott, hogy semmiképp sem akarom, hogy fegyver 350fps fölé kússzon ezért a cső és hop-up tuningja lesz az első lépés a belsőben. Egy CA 6,04-es csövet vágtam pont passzentosra a rövid csőkonfigurációhoz, és egy Guarder puha szilikonos gumit  húztam a csőre. A fegyver használható lőtávja 25 méterről, olyan 45-50 méterre ugrott, szórásképe pedig 25 méteren olyan 8-13 centiméter. A Boyi dugattyú fejet Systema area 1000-el helyettesítettem. Így olyan 320fps lett végeredmény.

Közben sikerült egy VLTOR Clubfoot Modstockot beszerezni olcsó, kitől mástól mint Boyiéktól. Került még a fegyverre egy másfélszeres nagyítású Reddot, egy pontos szíj, előagymarkolat, AN/PEQ 2 boksz (ez gyárilag járt a fegyverhez), a lángrejtő, pedig G3 stílusúra cserélődött. Itt tartok most a karabéllyal. Alapvetően VLTOR féle kiegészítőkkel ellátott nagyon, nagyon testre szabható kényelmes fegyvert kaptam.

 Ez így eddig jól hangzik nem? Adott egy látványos-nyálcsorgatós puska, ami még meg is felel idióta készítője minden elvárásának, akkor mégis mi itt a probléma? A részletek kérem. A részletek. A lötyögő külső cső még csak hagyán, mert a hozzá használt akkuval mindig oda áll be ahova kell, és mivel lengőcsöves a rendszer, az irányzék pedig a csövön van ez nem okoz túl nagy gondot. Az viszont, hogy két hónap kellett mire úgy tudtam pozícionálni a hop-up kamrát, hogy nem fújon el mellette a levegő, és még a gumi is a helyén legyen... Erősen ófákk. A hüvelykivető nyílás porvédő ablaka még soha nem maradt két percnél tovább zárva, nem azért mert ilyen szorgalmasan rángatom a boltot, hanem mert a legkisebb rezdülésre kinyílik magától. Ha valamiért botor módon becsukom, játékon Murphy-nek hála, a legnagyobb sunyulás közepén csapódik le, és indukál össztüzet az arcomra. Ezért nyitva van ami azért nem esztétikus, mert nincs mögötte a hüvelykivető fém lapja, mert untam, hogy nem lehet hozzáférni a hop-uphoz, és nem lehet hátul fixálni nyitott állapotban. Így meg szarul néz ki. A válltámasz faszán lötyög a tubusán, más baja nincs, teljesen korrekt darab ABS-ből de kétségtelenül zavaró, hogy lötyög. Szigetelőszalag alá és megoldva. A legnagyobb problémát azonban mégsem ezek, hanem a tárak okozzák. A boyi hi-cap vagy adagol, vagy nem. Többnyire inkább az utóbbi opcióval ének. Nagy hurrá. Jó, oké gyakorlatilag úgysem használok hi-capet, szóval beszereztem 3 Boyi low-capet. Ezek már többnyire (ez utóbbi szó a hangsúlyos) adagolnak, cserébe minden lépésnél csörömpölnek a karabélyban mivel minden irányban két millimétert mozognak. CA tárakkal a helyzet csak tragikusabbá válik, mert azok adagolnak, ugyan de véletlenszerű időpontokban elhagyják a fegyvert. Szóval a CA nem játszik. Ezek után kerültek hozzám King Arms low-capek, nah ezekkel már működik a dolog. Igaz picit ezek is alulméretesek a tártölcsérben, de ha tárat kell cserélni gyorsan, nem probléma, hogy a tárkioldó megnyomására kiesik a tár.

Talán magával a CASV-al adódott a legtöbb probléma. Kezdésnek mindjárt az volt a legnagyobb gond, hogy a legminimálisabb erőhatásra is kinyílt az alsó része. Nagyon sok hajlítgatás után, végül a reszelő segített, hogy rögzítő fülek, végre rögzítsenek is. Minden imbusz csavart át kellett nézni, meg kellett, húzni, végül pedig az néhányat kicserélni.

 Nos nagyjából ennyit kell tudni erről a customról. Szép, jó, én nagyon szeretem, kiváló fegyvernek tartom, saját magamnak. Más kezébe talán nem adnám, mint „kész” fegyvert, de úgy, hogy tisztában vagyok a nyavalyáival, különcségeivel úgy működik. Játéktól függően szerelékezhető. Kényelmes. És baromi jól néz ki. Legalábbis szerintem. Ennek ellenére kellett közel 4 hónap mire használható állapotba került. Ez vajon annak köszönhető, hogy kínai alkatrészekből épült az egész, vagy az, hogy custom az egész? Szerintem mindkettő. A kínai alkatrészek, ugyan egyre jobbak, kidolgozottabbak, de külső alkatrészek, nagyobb méretbeli tűréssel a készülnek mint japán társaik, ezért könnyű őket összeszerelni, de mire minden stimmel sokat szöszmötöl vele az ember. Hozzá kell tennem, minden egyedileg összerakott fegyverrel kell dolgozni mire össze áll, ezzel azonban lényegesen többet.

Végül azt mondom megérte azt a sok szívást. Valahogy semmi sem pótolja az érzést: én építettem, pont ilyen csak nekem van, tudom minden csavar történetét, ismerek minden karcolást. Ha valami nagyon jó, attól az mert én csináltam, ha pedig bedöglik, én csesztem el…

 Köszönjük és további szép estét, önök a Pimp My Gun adását látták.

Vasárnapi, vizsgaidőszakzáró hétre való készülés jegyében, jó esetben is jövő héten fogok csak átfogóbb írást posztolni ( ami a már emlegetett C8 teszt lesz, de nyugi hamrosan elrugaszkodom az Stoner féle vérvonaltól és átevezünk a H und K felségvizeire. )

Így most csak egy ajánlót posztolnék a lelkes olvasóknak. ( lehettek vagy 20-an :) ) Először is a Survival.hu nagyszerű csapatát kell megemlítenem. Fasza gyakorlatias, nagyon jól használható útmutatókat kapunk, melyek nagyon megkönnyítik a kezdő MilSim fanatikus életét. Itt mindent megtalálsz, ami ahhoz kell, hogy ne halálozz el mikor elösször alszol a természetben magadra utalva. Persze ne felejtsétek: a saját tapasztalatot semmi sem pótolja. De jobb más kárán tanulni! A felszerelés tesztjeik ugyan többnyire "civil" felszereléseket tesznek górcső alá, de a szempont rendszerük nekünk őrült militaristáknak is tökéletes alapot nyújtanak! Gyakorlatilag a MTP ( survival.hu - a Magyar Túlélő Portál ) a legjobb forrása a sport túléléssel kapcsolatos információknak.


A softair.hu-t és milsim.hu-t nem fogom, külön méltatni. Elöbbi a magyar airsoft közösség Alpha-ja és Zulu-ja. Utóbbi pedig az egyetlen híroldal airsoft témában kishazánkban, de nem több és nem kevesebb ennél.

Új weboldallal jelentkezett mostanában két shop is. Igen a Nowar és Keleti-front rakta föl új oldalát. Hát igen, alapvetően elég mókás, hogy az összes magyar nyelven elérhető bolt a Joomla alá pakolt Virtue Mart webshop motort használja. Tehát az összes oldal tök ugyan az más ruhában :) Link azért nincs mert nem reklámozzuk őket, reklámozzák ők magukat eleget.

Ha még valaki nem halotta volna a keleti fertájon lévő boltok Február 1-17 ( kínai újév ) időintervallumban zárva lesznek...

Nem sokára visszatérek! Addig is árasszatok el kommentek hegyeivel.

AMF

Először is fogalmam sincs mi hátizsák valódi neve Mil-Tec szerint, ugyanis az oldalukon nem szerepel ez a termék. Hasonló van de nem ez. Néhány webshop-ban kapható, mindenféle neveken, homlokegyenest más információkkal. Na nézzük mit is kapunk szárazon!

Űrtartalom: kb. 30-35 liter
Anyag: 1000 Den-es Nylon
Méretek: 45×35×30 cm
Van camelback zsebünk a hátunknál közvetlenül, ötletesen megoldott kivezetéssel. Két nagy és két kisebb rekeszünk, kompressziós hevederek oldalt és alul (összesen hat), hogy mindig minden a helyén maradjon, akkor is ha nem pakoljuk tele a zsákot, és töméntelen molle hevederünk. A vállpántok jól párnázottak, nem állíthatóak a fölső csatlakozásuknál, de ez a zsák mérete miatt nem probléma. A vállpántokon milspec-nek megfelelő acél D gyűrűket találunk. Van egy széles heveder derékpántunk, ami ugyan nem párnázott de ezzel együtt nagyon jól rögzíthető a hátunkon, még telipakolva, teleszerelvényezve is. Jól hangzik nem?

- Kezdetnek gondoljuk végig mire is van szükségünk egy jó moduláris rendszerhez? Az egész alapja a mellény, egyben legerősebb és leggyengébb pontja is lehet. A moduláris rendszerek legjobban elterjedt verziója a molle rendszer. Ehhez rengeteg féle mellény alapot, zsebet, hátizsákot, karácsonyfaizzót, légkürtöt és egyéb nyalánkságot kaphatunk, gyakorlatilag többet, mint bármilyen más rendszerben. Mellényre soha se rakjunk több zsebet mint amire az aktuális feladathoz szükségünk van. A moduláris rendszer lényege: mindig a katona igényeihez és a feladathoz igazítható legyen. Ez a tendencia igazán az ezred forduló után kezdett begyűrűzni. És lőn a rendszer jó. A katonák málharendszere és fegyverek sínrendszerei, tényleg személyre és küldetésre szabható felszerelést teremtettek.
 

Az airsoft és milsim játékosok, ha lehetőség adott, szeretnek rengeteg dolgot magukra aggatni, amire még egy többnapos non stop szcenárióra is teljesen felesleges lenne. Ez mind-mind plusz súlyt jelent, és megnöveli a sziluettünket, csökkenti a mozgékonyságunkat. Feleslegesen. A molle hevederek száma csupán a lehetőségeket bővíti, nem kötelező mindet zsebekkel telepakolni. Ne értsetek félre, nem próbálom megváltani a világot, nem vagyok önjelölt military expert, ezek dolgok tapasztalatokon alapulnak. A sajátjaimon többnyire.  -

 A zsák hátszerkezetében találjuk a camelbacknek kialakított zsebet. Ez fölülről nyílik, és azt, hogy zárva maradjon arról egy igen széles tépőzár gondoskodik. Ennek két oldalán egy kis részen van kivezetési járat az ivócsőnek. A háromliteres ivózsák tökéletesen elfér, és egyáltalán nem zavaró a hátunknál elhelyezett camelback még akkor sem ha telitömve hordjuk a zsákot. A legnagyobb „zseb” közvetlenül hátunknál van, jó erős zipzárral, mely körbefut, egyedül a táska alján nem. Így gyakorlatilag kettényithatjuk a táskát, ami ki és bepakolásnál is nagyon egyszerűsíti a dolgunk. A második zseb, gyakorlatilag ugyan ez csak vékonyabb kiadásban, rövidebb zipzárral. Ezen alul egy nagyobb fölül egy kisebb zsebet találunk, melyek molle hevederekkel vannak borítva. A legkisebbet kivéve belül mindegyiknek tollak és egyéb apró tárgyak tárolására alkalmas kis zsebek vannak felvarrva belsejére. Oldalt a nagy fakk oldalán kétoszlopnyi molle heveder van varrva végig a zipzár és a hátszerkezet között. Molle hevederek – és minden egyéb varrás is – erős, szépen eldolgozott. A táska hátszerkezet és vállpántok is egy hálós szerkezetű műszálas anyagát vannak borítva mely nagyon kényelmessé teszi a viselést, tartósságában én azonban kételkedem. Remélhetőleg tévedek. A zipzárak és a csattok, bújtatók mind nagyon jó minőségűek, magasan fölötte vannak a Mil-Tec által általában felhasznált cuccoknak, de meglepő módon van néhány olyan felszerelésük ami kiugrik az átlagból. Az, hogy föl vagy le? Nos az változó.
Mivel ez zsák viszonylag kicsi, könnyedén kényelmes helyre pakolhatjuk a hátunkon. Taktikai mellénnyel, és plate carrierrel is kényelmesen viselhető, bár így nem minden típussal tudjuk használni a derékpántot. Könnyű mellénnyel viselve ( ez nálam egy Mil-Tec Modular System mellény ) nagyon kompakt és nagyon kényelmes rendszert alkot. Ha megfelelőképpen használjuk, akkor jó tartós zsákot kapunk, aminek első sorban a mérete szab korlátokat. Maximum két napos szcenáriókat - a két napot úgy értem, hogy csak a magunkal hurcolt felszerelésekkel szeretnénk életben maradni, és minimális felesleges kényelmet nem számolunk bele. Étel, víz, kötszer, minimális tartalék ruházat, túlélő doboz, poncho. - tudunk biztonsággal bevállalni ilyen kapacitású zsákkal. Ha aludni is szeretnénk, a hálózsák csak és kizárólag kívülre málházva szállítható. A nehéz és ritkán használt felszerelési tárgyakat mindig a hátunkhoz legközelebb helyezzük el, a külső zsebekbe csak olyan dolgokat pakoljunk, amire gyakran szükségünk van. Ha nem muszáj, ne pakoljuk tele a táskát. Ne becsüljük túl a saját képességeinket. Mivel itt a kompressziós hevederekkel akkorára állítjuk a zsákot amekkorára kényelmes, nem kell kitömni. Egy átlagos ember hosszútávon saját testsúlyának kb. a negyedét képes magán hordozni. Egy nagyon jó kondíciójú katona, mondjuk testsúlyának közel felét. Na ezek nem mi vagyunk. Én többnyire kétnapnyi cuccal mászkálok, ha kell, ha nem. Ez fegyver nélkül olyan 13 kiló, fegyverrel együtt már közel 18. Ebből a táska körül belül 9-10 kiló…

Végezetül: Nekem nagyon tetszik, kiváló kis hátizsáknak tartom, azt, hogy mennyire bírja a strapát, majd az idő eldönti. Ötből mondjuk négy csillagot adnék neki A Nagy Virtuális Táska Pontozó Rendszerben. A hiányzó sztár egyedül az ára miatt hiányzik. A kisker ára 9-10 ezer forint körül alakul, és ennyiért már rengeteg kategória társa rendelhető meg a Hong-gongi agglomerációból, amik ára még a behozatallal együtt is versenyképes. Igaz semmilyen márkajelzésük sincs. Egy mondatban?  Jó ez.

Az elkövetkező két hétben két cikkel is több mint valószinű, hogy megörvendeztem kedves közönségem. Az egyik custom fegyver teszt lesz, tárgya a fagyasztott M4. Bővebben kivesézve az egész fegyvert - minimális elfogultság a cucc iránt biztosan lesz, engedtessék meg. - becsületes nevén: Diemaco C8 VLTOR -t.
A másikban - ha már a puskánk is lenyom egy dél-kaliforniai karácsonyfát - moduláris hátizsákot tesztelek, aznos gyártótól származó modularis mellénnyel együtt. Recon pack a Miltectől és a Modular System mellény. Mit bír, mire, és mennyire jó összeállítás?









Napi kínzó kérdés #1: Lehet kapni robot bőröndöt, hogy ne kelljen cipekedni a reptéren. Segway-t, hogy ne kelljen gyalog futni járni. Wii-t hogy olyan mozdulatokkal sportoljunk a tv elött mintha tényleg csinálánk. Normális-e aki ónos esőben egy jeges fémdarabbal a kezében, fagyott egyenruhában, órákig oson bokrok alatt, hogy aztán veszítsen. És ráadásul ezen események sorozata gyermeki boldogsággal tölti el. Normális? - arról mi a normális el se kezdjünk beszélni -

Napi kínzó kérdés #2: Tud valaki BB álló oliv vagy fekete gps készülékről?

AMF

Aki igazán komolyan veszi a milsimet, nem egyszer teszi ki felszerelését komoly szélsőségeknek. Értem ez alatt a mechanikai behatásokat (eltaknyolsz és puskával tompítasz), és az időjárás viszontagságait. Az első körben nézzük az aktualitásokat.

 Az airsoft fegyverek hóban, fagyban:

 Végre van telünk, tehát könnyen előfordulhat, hogy az erdőben találjuk magunkat, szakadó hóban, kedvenc soktízezres puskánkkal kezünkben. Mire számíthatunk ilyenkor? Ilyenkor többnyire némi hó esik rá a cuccunkra, és ennyivel ki is merül az érintkezés a jeges matériával. Én azonban kicsit extrémebb tesztre gondoltam. Mi történik, ha a karabélyom eltölt egy fél napot a hó alatt. (félnél kicsit több nap lett.)

A gázos és springes fegyverek működésére nem térnék ki mert előbbiek télen nagyon kevéssé használhatóak. Utóbbiak működését meg maximum a hidegben felkeményedett gumitömítések rontják.

A teszt alany (avagy szarból várat):

A fegyver a tökéletes állatorvosi ló. Egy Boyi M4 SIR Plastic body adta az alapot, amely kapott egy Boyi fémtestet, Boyi VLTOR Clubfoot modstockot, egy TSR flip-up sightot, egy G36K lángrejtőt. A belsejében egyetlen változás történt csupán. A gyári hop-up gumi adta át a helyét egy Guarder puha guminak. Az akku az előagyban foglal helyet, és mivel az igencsak ventilált így simán érintkezik a hóval, és bármilyen egyéb időjárási jelenséggel. A gearbox gyári és bontatlan, az akku szintén a hozzá csomagolt 1100MAh-os 8,4 voltos pakk. A fegyver ebben a konfigurációban olyan 320fps környékén teljesít 20°C-on. Alapból egy 300-as Hi-cap figyel a hó alatt pihenő fegyverben. Külső hőmérséklet -4°C, Esik a hó. A fegyver órák óra alatta pihen. Úgy hat óra után kiemeltem a fegyvert, annyira szedtem le csupán a havat, hogy hozzáférjek a kezelőszervekhez. Kibiztosítottam és egy enyhe nyekkenés és ennyi. Elsődlegesen az akkura gyanakodtam. Fegyver némi vizsgálgatás után vissza a hó alá, akku pedig be a lakásba némi vizsgálgatás céljából. Az akku hőmérséklete -5°C fok volt. Feszültsége 9V körül (frissen töltve) viszont áramot azt nem tudott leadni 5A-nál többet. Ahogy felmelegedett szobahőmérsékletre szépen újra működni kezdett. Ezen felbuzdulva egy frissen töltött Sanyo pakkot helyeztem a fegyver mellé. Vajon azzal is ezt műveli a hideg?

48 óra után a fegyverre masszívan ráfagyott a hó. A lecsapható irányzékok befagytak. A tűzváltó szintén, de egy kis erőltetésre azért lassan de hajlandó átmászni egyik pozícióból a másikba. A CASV előagy alsó része kb. 15 perces küszködés után enged. És hagyja, hogy a fegyverbe helyezzem elsőre a frissen töltött kéz meleg gyári aksit. És most jön a meglepi. A fegyver működik. Az első 15 lövés lőtávja pocsék, de utána kezd szépen magához térni a hop-up és a 50dik-bb környékén már a hop-up hatás szinte a normális körülményekével egyező. Ebből adódik, hogy tár sem fagyott be. Itt kell megjegyeznem, hogy teszt egy szempontból semmiképp sem hiteles. - A fegyvert mielőtt a hóban elhelyeztem, a szobai radiátornak támasztva tároltam, így az egész kéz meleg volt. Mikor a hó alá került nem kevés havat megolvasztott, ez pedig a fegyvere, fegyverbe fagyott. Esetünkben ez nem hátrány, hiszen csak még erőteljesebbé teszi a szélsőséges körülményeket. – Nézzük végig mennyire maradt használható állapotban a fegyverünk? (A fegyver a hó alól kiszedés pillanatában -9°C)

A Modstock továbbra is állítható viszont a kis tartályok az oldalán nem nyithatók. Nem fagytak be annyira, hogy nem lehetne megoldani, viszont féltem annyira a szerintem rideggé vált műanyagot, hogy inkább nem próbálkozom. Aztán a kíváncsiság győz, én meg meggyőződőm, hogy igen nyílnak, és bent csontszáraz a kis tartály. A tárkioldó három-négy erőteljesebb ütés után végre enged, a tár szépen kihullik a fegyverből. Igen ez is faszán körbe fagyott. A felhúzó kar első pillantásra biztosan mozdíthatatlan. Meglepetésemre viszont működik. Így hozzáférhetünk a hop-up egységhez. A fém hop-up házra vastag dér réteg fagyott és a kis állítókerék nem mozdul.. (Valószínűleg a fegyver belsejét belül ilyen dér boríthatja mindenhol, és gondolom a gearbox zsírozása sem túl viszkózus…). Az első és hátsó irányzék viszont nem enged az erőszaknak, és zárva maradnak. Ez nem kis probléma. Jelen esetben ezek a fegyver egyetlen irányzékai. Amik nélkül ugyebár elég esetlenül leszünk képesek csak használni az eszközt. Meglepetésemre a nyitható előagymarkolat továbbra is nyitható. Az előagy szerelhető. Bár nem egyszerűen, mert a jég és a hó nagyban akadályozza, itt is többnyire erőből kell megoldanunk a problémát. A Fegyver mellé helyezett Sanyo akku a legnagyobb megrökönyödésemre meghajtotta a motort. Igaz baromi lassan, szóval ezért ne legyünk hasra esve, de kétségtelenül sokkal jobban bírta hideget mint a kínai energiatároló.

Az érdekesség kedvéért egy egyszerű olcsó reddotot is kiraktam a hidegbe, igaz nem a hóba, hogy mennyire marad használható egy olcsóbb optika? Nos semennyire. A friss Casio lithium  elem tökéletesen megadta magát 12 óra alatt.

Konklúzió:

-         Az airsoft fegyver nem barátja a hónak és a nagyon nagy hidegnek, de ha kell, azért elég sokat kibír.

-         A kínai akkuk NEM bírják a hideges és nedvességet egyszerre.

-         A markolatok mivel nem fémből készültek, ezért ha nagyon muszáj megfoghatók puszta kézzel, de ilyen hideg felületeknél a felület érdesítése bántó a tenyérnek. A fémrészekhez viszont azonnal hozzáfagy a bőr. Ami 10mp-ig vicces, de utána inkább fájdalmas. Igen az elsütő billentyűhöz is hozzáfagy a mutatóujj. Viseljünk kesztyűt.

-         Ha a csőbe is befagy valahogy a hó vagy a jég, az a fegyverre nézve nagyon káros lehet (nózi vagy tapetplate törés…)

-         Amennyiben lecsapható irányzékaink vannak, nem árt, ha nyitva maradnak. Mert irányzék nélkül nem igazán vagyunk harcképesek, az olcsó optikai irányzékok nem állják túl jól a hideget.

-         Azért mert én ilyen hülye vagyok, nem kötelező rám hivatkozva, kipróbálni. Adott fegyvernél így működtek a dolgok, de nagyobb tuningnál nem biztos, hogy rideggé váló műanyagok/fémek elviselik a terhelést.

-         Hordjunk maguknál csereakkukat. Lehetőleg a ruházatunk valamely belsőbb részében hordjuk őket. Ott a sokkal tovább bírják.

 

Képek és amennyiben az időjárás engedi a teszt megismétlése egy erősen tuningolt puskával, némi videózással hamarosan.

Eljutottunk oda, hogy lassan de biztosan megnyekken az airsoftosok márkasznobizmusa, Csájna méd fegyvereket kezdenek vásárolni azok is akik amúgy tradicionális nagy márkák hívei. És tényleg, kínából az elmúlt egy évben már egyértelműen nem a műanyag boxos fos özönlik felénk, hanem egészen jó minőségű már-már a nagy márkákat alázó fegyvereket kapunk. Olcsón. Király. Ez a fegyver is ilyen lenne, ha nem lenne bennem a teszt után az az érzés mint mikor az ember letol a gyomrába valami jó fűszereset, telítődik, és utána egy diszkrét büfinél majdnem elhánnya magát. Nah nézzük:

A Boyi eleinte csak és kizárólag M4/M16 verziókat gyártott, műanyag és fém testel egyaránt, V2-es box-al. Az első generációk, elég összedobált, szarul hézagolt és minden más gyártót alulmúló alkatrészeket tartalmaztak, a motorrol a pinion gear hajlamos volt a gearboxba zuhanni gyárilag, a fogaskerekek azok lehettek, amit a well kiszórt a hightech R7 szériákból, szóval egy rakás szar. Bár a fém szettjeik már akkor finomak voltak a dehát mivel gearbox szemét volt, azért nem estünk hanyatt. Mostanra azonban a gyártó megemberelte magát, kihozott egy kalaszériát, és katonás rendet vágott a minőség ellenőrzést terén, és ami legfontosabb, saját alkatrész családot tervezett a fegyverei belébe!

A Gearbox: A fegyverből ahogy kiemeljük a gearboxot, kellmes érzésként a súlyát vesszük elösször észre. Nehéz. Jó nehéz. A CA féle erősített V2-est másolja, nagyon jó minőségű öntvénnyt használva, itt ott még talán erősebb is mint a CA hasonszőrű terméke, és bizony alapból 7mm-es csapágyazára számítsunk mert biz azzal készül. Persze itt még nem bíztam el magam, de egy halvány mosoly már kiült a szám szélére. Akkor vált széles vigyorrá mikor felnyitottam a boxot: Policarbon dugattyú, dugattyúfej, hengerfej, rugóvezető fém betéttel, fasza hézagolás, kinai fegyvertől soha nem látott minőségű fogaskerekek, telihenger tükörfényes belső felülettel. Mindezt megfejelték egy nem túl gyors de iszonyatos nyomatékú motorral. Tetszetős, főleg, hogy mindezt olyan 30kért már meg is kapod. A szinte hibárlan gearbox egyetlen negatívuma a dugattyúfej ótvar O-ringje, azzonnal cseréljük normális darabra. A rugó m100 körüli, 300Fps az out of box teljesítmény.

Egyébb belsőségek: Kapunk még egy fém hop-up egységet, csapnivalóan szar hop-up gumival, egy közepes minőségű 6,08-as 330mm-es csövet, meg egy 1100-Mah-os akut, és éppencsak megfelelő vezetékelést. A hop-up gumi az első körben jobb ha a kukában végzi, mert az egyébként kiválló fém hop-up szerkezet (pedig m4 hop-up ra még csak nem is gondoltam ilyet.) semmit de szinte semmit nem tud felmutatni ezzel az aszott sprőd slagdarabbal... A vezetékezés elég vékonyka, szal m110 főlé tuningolóknak szintén kötelező a csere.

A külső: Nah igen itt érünk el a a bevezetőben említett hányás közeli élményhez. Miért festenek egy egyébként egész jó minőségű műanyag testet fosszürkére?! Ami ráadásul kopik, de semmilyen higító nem hozza le. Miért? Ha már fém a külsőcső, és amúgy van a cégnek fém front sightja is miért egy szar múanyaggal szúrják ki a szemünket? Miért nyaklik úgy az egész, hogy félek kézbe venni? Mikor a markolat  és a váltámasz carbonfiber anyagú és szinte elpusztíthatatlan. Miért műanyag a D-handle és a Delta ring? És főleg miért sorjás? Ha a válltámasz tubusát lehetett kiválló minőségű fémből gyártani miért nem lehetett megoldani, hogy a stock ne lögyögjön rajta mint tehénen a gatya?!

Konklúzió: Miért vagyok kiakadva ezeken? Tudom most egy csomóan azt mondjátok, ez egy kinai fegyver mit vártam? Nos volt a kezemben egy csak boyi féle alkatrészekből építkező custom M4. Ennél a fegyvernél alig került többe és mégis fém, nem viselkedik kigyó módjára, tegyük hozzá kb 15$ diferencia van a fullmetal boyik, és műanyag verziók között...
Kezdő fegyvernek mondjuk egy boyi fémtestel tökéletes eszköz. Ha eleinte nem tellik a fullfém verzióra akkor késöbbiekben pár alkatrész cseréjével fasza. Viszont ha megoldható inkább a full fémet vedd, egyszerübb és jobb.

AMF

Van egy üdvözlés a Marineok között, amolyan "csábaszdszájba". Alpha Mike Foxtrot. Ezzel  a frázissal fejezik be a hosszabb rádióadásokat: Adios Mother Fucker... Airsoft-Military-Fatality... Lassan majd gyűlnek is itt a dolgok, anti-polkorrektség és a lehető legőszintébb kiadásban.

AMF!