Airsoftos/MilSimes pályafutásom során, egy rakat fegyverrel kapcsolatban éreztem valamiféle perverz vonzódást. Aztán végül a meglehetősen sok fegyver után két karabély maradt a birtokomban: az első (erről majd egy későbbi cikkben), és a Diemaco, az utolsó eleddig. A két cél foglalkoztatott, amikor gondolkozni kezdtem valami kicsi, kompakt és ugyanakkor akár valóságban is létrehozható 5,56-os cucc kellett, az eddigi hatalmas puskák mellé. Semmiképp sem géppisztoly replika. A másik, hogy annyira legyen moduláris a rendszer amennyire csak lehetséges. Az első körben persze csak és kizárólag a Heckler és Koch kft. termékeinek másai vonzották képzeletem, hiszen eddig szinte csak HK replikáim voltak. Első ötletem, egy HK53 volt, a CA SAR officer előagyával szerelve, behajtható válltámasszal (nem, nem betolhatóval), de ez a legjobb eshetőséggel számolva is min 100-130 ezer forintot igényelt volna, ha használtan veszem hozzá a fegyvert, és baromi olcsón szerzek be mindent. Közben eladtam az AGM M14-em és ez adta a pénzügyi keretet a projecthez. Végül minimálisan felkerekítettem, így jött ki az 50k-s büdzsé. Tehát a HK ugrott, mert csak CA alapokon lett volna értelme. Ekkor kezdtek megtetszeni az M4-ek. Igen, tudom. Én sem értettem ez most, hogy jött. De mégis. Egyre többet bámultam szanaszét moddolt M4-eket a neten, egyre több HK416-ost keresgéltem. Ez utóbbi meg valahogy nem tetszett, noha egyértelműen az a legjobb M4 szerű fegyver amit valaha készítettek. M4 alkatrészekkel viszont Kínában is tele a padlás, és mivel légószerűen építkezhetünk belőlük, tovább csak ebben gondolkoztam… És persze vannak egész jó kínai M4-ek.
- A Diemaco az M4/M16 gyártók sötét lova. A Kanadai cég gyártott teljes méretű M16-okat, C7 néven, és M4 klónokat C8 jelzés alatt. Emellett kb. a kanadai fegyveres erők szinte összes kézi fegyverét ők gyártották kivéve talán a piszolyokat. A C7-C8 családot rendszeresítette többek közt a holland, a dán, és norvég fegyveres erő, és az SAS is ezt használta a méltán hírhedt L85 és a Coltok helyett, sok más fegyver mellett. Nem mellesleg a eredeti Colt verzióhoz képest sokkal megbízhatóbbnak mondják. Persze ez könnyen lehet urban legend, hiszen belül egy az egyben a Coltok eredeti szerkezetét találjuk. Pár évvel ezelőtt a Diemacot megvásárolta a Colt, és azóta Colt Canada néven ténykednek. –
- A VLTOR 2003-ban tűnt föl a számtalan amerikai Stoner puskához kiegészítőt gyártó cégecske között, ellentétben a többivel, ők számos katonai megrendelést zsákoltak be ezen pár év alatt. Elsősorban a CASV rendszer, amit a Navy rendszeresített Spec alakulatai számára, és a különböző Modstock variációk hozták meg a sikert. A cég élesben csak kiváló minőségű és nagyon jól átgondolt cuccokat dob piacra. Nem utolsó sorban, pedig baromira értenek a dizájnhoz. Nah nem úgy olasz módon mint a fiúk a berettánál, hanem úgy, ahogy arra egy magamfajta fegyverbuzi gerjed. Szögletes robosztus futurista formák, amik mégis ergonómikusak. Mottójuk híven tükrözi a cég hozzáállását: Always prepared. –
Lassan hozzákezdtem az átalakításhoz. Kezdésnek lecseréltem az eredeti Phantom lángrejtőt, egy G36K-ról származóra, majd rövidebbre vágtam a gyári belső csövet, hogy ki tudjam használni, hogy Boyi külsőcső két darabból áll, és kedvem szerint lehet rövid vagy karabély hosszúságú a cső. Közben beszereztem egy fém testet, persze Boyi-t mert ez volt a legolcsóbb, és ebből volt olyan ami minden gravírozást nélkülöz. Ezt Diemaco feliratokkal akarom ellátni egyszer, de erre még nem került sor. És egy lecsapható elsőirányzékot. Az irányzék felszerelése gyerekjáték volt. Azonban a fém test, és a gyári frontszett sehogy sem akart összeilleni. Nem illesztési hibára gondolok, vagy apró méretbeli eltérésre. Egyszerűen tökmás megoldást használtak. A műanyag testbe, egy fém betéten kereszül csatlakozott a cső, ezt a spiáter betétet vágtam szét, olyanra, hogy nagyjából összepasszoljon fémtesttel, majd összepréseltem. Ettől, ha nincs akku fegyver előagyában, lötyög vertikálisan a külsőcső. Megfelelő külsőcső beszerzése folyamatban. Amint kész lett karabély, egy kétnapos átmozgató játékon teszteltem, és még kronózás előtt sikerült elhagyni az assist buttont. Ennek helyére a műanyagtestből származót ragasztottam. A fémtestben viszont a Boyi féle low-cap tárak sajnos meglehetősen esetlegesen adagoltak, és a változatosság kedvéért a hi-capek is. A King Arms féle low-capek viszont passzolnak. Sajnos a gyári cső és hop-up együtt valami iszonyat fos szórásképet adott, így mivel közben az is kikristályosodott, hogy semmiképp sem akarom, hogy fegyver 350fps fölé kússzon ezért a cső és hop-up tuningja lesz az első lépés a belsőben. Egy CA 6,04-es csövet vágtam pont passzentosra a rövid csőkonfigurációhoz, és egy Guarder puha szilikonos gumit húztam a csőre. A fegyver használható lőtávja 25 méterről, olyan 45-50 méterre ugrott, szórásképe pedig 25 méteren olyan 8-13 centiméter. A Boyi dugattyú fejet Systema area 1000-el helyettesítettem. Így olyan 320fps lett végeredmény.
Közben sikerült egy VLTOR Clubfoot Modstockot beszerezni olcsó, kitől mástól mint Boyiéktól. Került még a fegyverre egy másfélszeres nagyítású Reddot, egy pontos szíj, előagymarkolat, AN/PEQ 2 boksz (ez gyárilag járt a fegyverhez), a lángrejtő, pedig G3 stílusúra cserélődött. Itt tartok most a karabéllyal. Alapvetően VLTOR féle kiegészítőkkel ellátott nagyon, nagyon testre szabható kényelmes fegyvert kaptam.
Talán magával a CASV-al adódott a legtöbb probléma. Kezdésnek mindjárt az volt a legnagyobb gond, hogy a legminimálisabb erőhatásra is kinyílt az alsó része. Nagyon sok hajlítgatás után, végül a reszelő segített, hogy rögzítő fülek, végre rögzítsenek is. Minden imbusz csavart át kellett nézni, meg kellett, húzni, végül pedig az néhányat kicserélni.
Végül azt mondom megérte azt a sok szívást. Valahogy semmi sem pótolja az érzést: én építettem, pont ilyen csak nekem van, tudom minden csavar történetét, ismerek minden karcolást. Ha valami nagyon jó, attól az mert én csináltam, ha pedig bedöglik, én csesztem el…