Airsoftos/MilSimes pályafutásom során, egy rakat fegyverrel kapcsolatban éreztem valamiféle perverz vonzódást. Aztán végül a meglehetősen sok fegyver után két karabély maradt a birtokomban: az első (erről majd egy későbbi cikkben), és a Diemaco, az utolsó eleddig. A két cél foglalkoztatott, amikor gondolkozni kezdtem valami kicsi, kompakt és ugyanakkor akár valóságban is létrehozható 5,56-os cucc kellett, az eddigi hatalmas puskák mellé. Semmiképp sem géppisztoly replika. A másik, hogy annyira legyen moduláris
a rendszer amennyire csak lehetséges. Az első körben persze csak és kizárólag a Heckler és Koch kft. termékeinek másai vonzották képzeletem, hiszen eddig szinte csak HK replikáim voltak. Első ötletem, egy HK53 volt, a CA SAR officer előagyával szerelve, behajtható válltámasszal (nem, nem betolhatóval), de ez a legjobb eshetőséggel számolva is min 100-130 ezer forintot igényelt volna, ha használtan veszem hozzá a fegyvert, és baromi olcsón szerzek be mindent. Közben eladtam az AGM M14-em és ez adta a pénzügyi keretet a projecthez. Végül minimálisan felkerekítettem, így jött ki az 50k-s büdzsé. Tehát a HK ugrott, mert csak CA alapokon lett volna értelme. Ekkor kezdtek megtetszeni az M4-ek. Igen, tudom. Én sem értettem ez most, hogy jött. De mégis. Egyre többet bámultam szanaszét moddolt M4-eket a neten, egyre több HK416-ost keresgéltem. Ez utóbbi meg valahogy nem tetszett, noha egyértelműen az a legjobb M4 szerű fegyver amit valaha készítettek. M4 alkatrészekkel viszont Kínában is tele a padlás, és mivel légószerűen építkezhetünk belőlük, tovább csak ebben gondolkoztam… És persze vannak egész jó kínai M4-ek.
- A Diemaco az M4/M16 gyártók sötét lova. A Kanadai cég gyártott teljes méretű M16-okat, C7 néven, és M4 klónokat C8 jelzés alatt. Emellett kb. a kanadai fegyveres erők szinte összes kézi fegyverét ők gyártották kivéve talán a piszolyokat. A C7-C8 családot rendszeresítette többek közt a holland, a dán, és norvég fegyveres erő, és az SAS is ezt használta a méltán hírhedt L85 és a Coltok helyett, sok más fegyver mellett. Nem mellesleg a eredeti Colt verzióhoz képest sokkal megbízhatóbbnak mondják. Persze ez könnyen lehet urban legend, hiszen belül egy az egyben a Coltok eredeti szerkezetét találjuk. Pár évvel ezelőtt a Diemacot megvásárolta a Colt, és azóta Colt Canada néven ténykednek. –
tetején is. Viszonylag rövid idő után a VLTOR nevű amerikánise manufaktúra CASV megoldása kezdett szimpatikussá válni. Ez egy böszme lengőcsöves frontszett, aminél a sínek helyét talán a legtöbb módon variálhatjuk. A Boyi pont gyárt ilyet vasból. Hurrá. Frontszett pipa. Lecsapható irányzékokat akartam, de ennél konkrétabb ötletem nem volt. Kellett még egy fém test, egy előagymarkolat, egy PEQ boksz, ha belefér, egy cranestock, egypontos szíjhoz alakítás. Ez volt a nagy terv. Jó ideig agyaltam, mit honnan mennyiért tudok beszerezni, de csak húzódott a dolog. Aztán egy későnyári napon találtam egy használt eladó Boyi M4 CASV-ot (műanyag testel) a softair.hu fórumán. Elmentem, megnéztem, megvettem. Ezzel két dolog indult útjára: customizálás és a VLTOR kiegészítőkre rákattanás.
- A VLTOR 2003-ban tűnt föl a számtalan amerikai Stoner puskához kiegészítőt gyártó cégecske között, ellentétben a többivel, ők számos katonai megrendelést zsákoltak be ezen pár év alatt. Elsősorban a CASV rendszer, amit a Navy rendszeresített Spec alakulatai számára, és a különböző Modstock variációk hozták meg a sikert. A cég élesben csak kiváló minőségű és nagyon jól átgondolt cuccokat dob piacra. Nem utolsó sorban, pedig baromira értenek a dizájnhoz. Nah nem úgy olasz módon mint a fiúk a berettánál, hanem úgy, ahogy arra egy magamfajta fegyverbuzi gerjed. Szögletes robosztus futurista formák, amik mégis ergonómikusak. Mottójuk híven tükrözi a cég hozzáállását: Always prepared. –
Lassan hozzákezdtem az átalakításhoz. Kezdésnek lecseréltem az eredeti Phantom lángrejtőt, egy G36K-ról származóra, majd rövidebbre vágtam a gyári belső csövet, hogy ki tudjam használni, hogy Boyi külsőcső két darabból áll, és kedvem szerint lehet rövid vagy karabély hosszúságú a cső. Közben beszereztem egy fém testet, persze Boyi-t mert ez volt a legolcsóbb, és ebből volt olyan ami minden gravírozást nélkülöz. Ezt Diemaco feliratokkal akarom ellátni egyszer, de erre még nem került sor. És egy lecsapható elsőirányzékot. Az irányzék felszerelése gyerekjáték volt. Azonban a fém test, és a gyári frontszett sehogy sem akart összeilleni. Nem illesztési hibára gondolok, vagy apró méretbeli eltérésre. Egyszerűen tökmás megoldást használtak. A műanyag testbe, egy fém
betéten kereszül csatlakozott a cső, ezt a spiáter betétet vágtam szét, olyanra, hogy nagyjából összepasszoljon fémtesttel, majd összepréseltem. Ettől, ha nincs akku fegyver előagyában, lötyög vertikálisan a külsőcső. Megfelelő külsőcső beszerzése folyamatban. Amint kész lett karabély, egy kétnapos átmozgató játékon teszteltem, és még kronózás előtt sikerült elhagyni az assist buttont. Ennek helyére a műanyagtestből származót ragasztottam. A fémtestben viszont a Boyi féle low-cap tárak sajnos meglehetősen esetlegesen adagoltak, és a változatosság kedvéért a hi-capek is. A King Arms féle low-capek viszont passzolnak. Sajnos a gyári cső és hop-up együtt valami iszonyat fos szórásképet adott, így mivel közben az is kikristályosodott, hogy semmiképp sem akarom, hogy fegyver 350fps fölé kússzon ezért a cső és hop-up tuningja lesz az első lépés a belsőben. Egy CA 6,04-es csövet vágtam pont passzentosra a rövid csőkonfigurációhoz, és egy Guarder puha szilikonos gumit húztam a csőre. A fegyver használható lőtávja 25 méterről, olyan 45-50 méterre ugrott, szórásképe pedig 25 méteren olyan 8-13 centiméter. A Boyi dugattyú fejet Systema area 1000-el helyettesítettem. Így olyan 320fps lett végeredmény.
Közben sikerült egy VLTOR Clubfoot Modstockot beszerezni olcsó, kitől mástól mint Boyiéktól. Került még a fegyverre egy másfélszeres nagyítású Reddot, egy pontos szíj, előagymarkolat, AN/PEQ 2 boksz (ez gyárilag járt a fegyverhez), a lángrejtő, pedig G3 stílusúra cserélődött. Itt tartok most a karabéllyal. Alapvetően VLTOR féle kiegészítőkkel ellátott nagyon, nagyon testre szabható kényelmes fegyvert kaptam.
Erősen ófákk. A hüvelykivető nyílás porvédő ablaka még soha nem maradt két percnél tovább zárva, nem azért mert ilyen szorgalmasan rángatom a boltot, hanem mert a legkisebb rezdülésre kinyílik magától. Ha valamiért botor módon becsukom, játékon Murphy-nek hála, a legnagyobb sunyulás közepén csapódik le, és indukál össztüzet az arcomra. Ezért nyitva van ami azért nem esztétikus, mert nincs mögötte a hüvelykivető fém lapja, mert untam, hogy nem lehet hozzáférni a hop-uphoz, és nem lehet hátul fixálni nyitott állapotban. Így meg szarul néz ki. A válltámasz faszán lötyög a tubusán, más baja nincs, teljesen korrekt darab ABS-ből de kétségtelenül zavaró, hogy lötyög. Szigetelőszalag alá és megoldva. A legnagyobb problémát azonban mégsem ezek, hanem a tárak okozzák. A boyi hi-cap vagy adagol, vagy nem. Többnyire inkább az utóbbi opcióval ének. Nagy hurrá. Jó, oké gyakorlatilag úgysem használok hi-capet, szóval beszereztem 3 Boyi low-capet. Ezek már többnyire (ez utóbbi szó a hangsúlyos) adagolnak, cserébe minden lépésnél csörömpölnek a karabélyban mivel minden irányban két millimétert mozognak. CA tárakkal a helyzet csak tragikusabbá válik, mert azok adagolnak, ugyan de véletlenszerű időpontokban elhagyják a fegyvert. Szóval a CA nem játszik. Ezek után kerültek hozzám King Arms low-capek, nah ezekkel már működik a dolog. Igaz picit ezek is alulméretesek a tártölcsérben, de ha tárat kell cserélni gyorsan, nem probléma, hogy a tárkioldó megnyomására kiesik a tár.
Talán magával a CASV-al adódott a legtöbb probléma. Kezdésnek mindjárt az volt a legnagyobb gond, hogy a legminimálisabb erőhatásra is kinyílt az alsó része. Nagyon sok hajlítgatás után, végül a reszelő segített, hogy rögzítő fülek, végre rögzítsenek is. Minden imbusz csavart át kellett nézni, meg kellett, húzni, végül pedig az néhányat kicserélni.
És baromi jól néz ki. Legalábbis szerintem. Ennek ellenére kellett közel 4 hónap mire használható állapotba került. Ez vajon annak köszönhető, hogy kínai alkatrészekből épült az egész, vagy az, hogy custom az egész? Szerintem mindkettő. A kínai alkatrészek, ugyan egyre jobbak, kidolgozottabbak, de külső alkatrészek, nagyobb méretbeli tűréssel a készülnek mint japán társaik, ezért könnyű őket összeszerelni, de mire minden stimmel sokat szöszmötöl vele az ember. Hozzá kell tennem, minden egyedileg összerakott fegyverrel kell dolgozni mire össze áll, ezzel azonban lényegesen többet.
Végül azt mondom megérte azt a sok szívást. Valahogy semmi sem pótolja az érzést: én építettem, pont ilyen csak nekem van, tudom minden csavar történetét, ismerek minden karcolást. Ha valami nagyon jó, attól az mert én csináltam, ha pedig bedöglik, én csesztem el…
